meghívó
Csíkszeredai kiállításom 2012 április 13
Megjelent 2012. április 7. > Antal VásárhelyiKategóriák: Képzőművészet / Art, Kiállitások / Exhibitions
meghívó
Szabó Noémi
Csíkszereda, 2012. április 13. Új Kriterion Galéria
Genus loci – a hely szelleme, az ember ettől még akkor sem tud elvonatoztatni, ha a legobjektívebben szeretné a mondandóját megfogalmazni. Én magam először járok Erdélyben, először Székelyföldön és Csíkszeredán. Talán ezért ragadott meg, amikor nemrégiben Vásárhelyi Antal egy Szeredával kapcsolatos meghatározó élményéről mesélt, miszerint itt, a Mikóvárban tapasztalta meg a hat méter széles, vastag várfalak között az abszolút csöndet, a totális nyugalmat, a múlttal körülölelt és átszellemült jelenpillanatot. Nem véletlenül mesélem el ezt, hiszen Vásárhelyi Antal művészetének középpontjában az épített örökség átértelmezése, teljes áttranszponálása áll. Tény, hogy az épített környezet az emberi nem hű tükörképe. Itt Szeredán a múlt és a jelen számtalan egymásra rakódott rétege bábeli (dísz)harmóniában tudósít az időfolyásáról, a kultúráról, életformáról, hangulatról, dicsőségről, elmúlásról. Az épített környezet egyszerre a múló idő és az állandóság metaforája, legyen az Csíkszeredán, vagy Kolozsváron, Makón vagy Jeruzsálemben.
Vásárhelyi Antal grafikusművész egész életművének tehát az architektúra a kiindulópontja, igaz, nem a valósághű leképezés igénye vezérli, hanem a szintézis vágya. A legalapvetőbb geometriai elemekből – háromszög-gúla, hexaéder-variációk, félkör, henger téglalap – létrehozott épületstruktúrák nem a történelmi múlt direkt felidézései, hanem saját művészi invenciók. Összetett gondolatiság, bonyolult tartalom szolgálatába állítja azokat a tanulságokat, benyomásokat, invenciókat, amit a látvány a tapasztalat útján szintetizált a saját formanyelvévé. Sokat utazó, világot járó művészről van szó, aki folytonosan az örök állandóságot, az örök otthont keresi. Kutat, azonban egyáltalán nem biztos, hogy ennek a kutatásnak a célja a „megtalálás”. Régi közhely, hogy nem a cél a fontos, hanem az odavezető út. Tudja ezt Vásárhelyi Antal is nagyon jól, hiszen a körülötte fortyogó bábeli zűrzavarból elmenekülve egy műszaki rajzasztal valamint egy vonalzó társaságában a miniatúrakészítők alaposságával készíti el grafikáit. Művei formai szempontból szigorúak, első ránézésre távolságtartóak és alapvetően a konstrukcióról/konstruálásról szólnak, azonban, ha közelebb lépünk hozzájuk egy egész univerzum bomlik ki belőlük: a fehér lap hűvös eleganciája és a rajta futó fekete tus vonalak, illetve az azokból kibomló, elmélyült munkát igénylő felületmegoldások, legtöbbször monokrómban tartott pöttyözések, satírozások, rovátkák bonyolult rendszere keveredik a radírozott gesztusokkal, szabadabb, ösztönszerű grafikai megoldásokkal.
Vásárhelyi tehát emlékezet fragmentumokból alkotja meg egy építőmester következetességével fiktív struktúráit, a Mindenség Emlékműveit. Konstrukciói valóban emlékművek, mert emblémaszerűek és monumentálisak. Ettől függetlenül ő maga közel sem tekinthető absztakt, elvont-geometrikus alkotónak, hiszen szimmetrikus struktúrái sokszor antropomorf jelleget öltenek, tovább bővítve a geometrikus és organikus közel sem egyértelműen szétválasztható fogalmait.
A formai kérdések mellett, azonban nem feledkezhetünk meg művei legfontosabb aspektusáról, nevezetesen arról, hogy grafikái vizuális enigmák. Vásárhelyi Antal privát emlékművei bonyolult, több szinten kibontható tartalmi vonatkozást és erős szimbolikát rejtenek. Misztika és racionalitás, figuralitás és absztrakció, titok és evidencia, felejtés és emlékezet – ezek Vásárhelyi nagy paradoxonai, nem mellesleg az élet nagy paradoxonai.
Vásárhelyi Antal szabálya a rendezett szabályszerűtlenség. Mivel terei, épületei fiktívek és lehetetlen perspektívákban gondolkoznak, túlmutatva az ember által ismert dimenziókon, inkább tekinthetőek rejtvényjellegű intellektuális játéknak, olyan terepnek, ahol a logika és irracionalitás harcol egymással… Vagy mondhatjuk úgy is, hogy megrögzötten keresi szakrális és a világi két pólusa közötti egyensúlyt. Ugyans a szakrális térben zajló „liturgia” nem szűken vett vallási funkciót szolgál Vásárhelyi Antal képein, hanem az önismeret, az emlékezet és a tiszteleadás helyszíneiként funkcionál. Az intellektuális enigmák feloldásához pedig szükség van arra, hogy ismerjük azokat a kulturális kódokat, amelyek segítségével értelmezhető válnak, azaz megnyitják a művek tartalmi vonatkozásait. Ismertni például Hermész Triszmegisztosz mitológiai figuráját aki a bölcsesség egyiptomi istenének személyével azonos, az írás és a tudomány megalapozója, az istenek írnoka. Vagy Anantát, a végtelenség indiai istenét, a holokauszt borzalmát, vagy a francia forradalmi építészet zseniális újszerűségét. Elvont fogalmak, ősi titkok és újkori mítoszok, a küzdelem, és az élettel járó szükségszerű szembenállások metaforái bomlanak ki vonalhálóiból. Ádám és Éva figurái, akik ugyanúgy a két kozmikus princípium örökös szembekerülésének kikerülhetetlenségét jelképezik, ahogyan a Salamon-templom oltárnál álló két ércoszlop, Boaz és Jachim allegóriája.
Azóta kell ejteni egy jellegzetes visszatérő elemről, amely leitmotivként ismétlődik Vásárhelyi művein, ez pedig a lépcső. A haladás helye, az egyre magasabbra jutás, vagy a mélybe ereszkedés legalapvetőbb szimbóluma. Erről Fitz Péter művészettörténész nagyon plasztikusan a következőképpen írt: „…Vásárhelyinél már senki sincs jelen. Csak a lépcsők, amelyek valójában sehová sem vezetnek. Ennyi senki és sehová után azt gondolhatnánk, hogy ebben a festészetben csak tagadás és pesszimizmus van, ez azonban tévedés. A világ ilyen…” Valóban a világ nehezen értelmezhető egyértelműen pozitív vagy negatív fogalmak mentén. Éppen elég, ha ez ember megpróbál arra a kérdésre választ találni, hogy hogyan lehet önmagunkat, az embert struktúrába foglalni. Ezt kísérli meg Vásárhelyi Antal…
Új Kriterion Galéria kiállítási enteriőr
kiállítási enteriőr II.
kiállítási enteriőr III.
kiállítási enteriőr IV.
a megnyitó előtt
Szabó Noémi művészettörténész megnyitja a kiállítást 2012
a megnyitó
a megnyitó II.
a megnyitó után
a megnyitó után II.
kollégák a kiállításomon
Borboly Csaba Hargita Megye Tanácsa elnöke /a telefonnal/nem adta át és nem nyitotta meg! csak mint érdeklődő a kiállításon 2012
Origó
Hargita népe 2012 április 12 csütörtök
Csíki Hírlap 2012 április 13-16
Gaál Imre galéria 2012 április 5
Megjelent 2012. április 6. > Antal VásárhelyiKategóriák: Képzőművészet / Art, Kiállitások / Exhibitions
meghívó
meghívó II.
D. Udvary Ildikó és DrMáriás a megnyitón
DrMáriás performance
a megnyitó közönsége
a megnyitó közönsége II.
Gyárfás Gábor ,Vida Tamás és DrMáriás társaságában a kiállításon
Haraszty István a kiállításon
Kocsis Előd,Nográdi György,Nográdi Magdi,Hadik András társaságában a kiállításon
Visnyei Ilonával a megnyitón
Tóth György és Sárkány Győző, a háttérben Szikszai Károly a kiállításon
Vida Tamás és DrMáriás társaságában
Élet és Irodalom 2012 április 6 bemutató szám
Szabó Noémi bemutató szövege az Élet és Irodalomban
Színes munkáim a kilencvenes évekből
Megjelent 2012. március 23. > Antal VásárhelyiKategóriák: Képzőművészet / Art, Uncategorized
Címkék: community, creativity, culture
Lépcsőforduló,Landing,1992 akril,tus,ceruza,fa 70×100 cm.
- Szinház II.Theatre II.Nürnberg,1993, akril,tus,ceruza,fa 100×100 cm.
Töredezett emlék,Broken Memory,1992 akril,tus,ceruza,fa 25x50 cm.
Színház V.Theatre V.Nürnberg,1993 akril,tus,ceruza,fa 100x100 cm
Ünnep,Celebrate, 1992 papír,ceruza,,akril,tus.50x35cm.
Esernyő alatt,Under an Umbrella, 1994 akril,tus,ceruza,fa 100x70cm.
Kint és Bent,Inside and Outside, (Nürnberg) 1994,akril,tus,ceruza,fa.100x70 cm.
Mutatom az irányt, I Show you the Way,1994 akril,tus,fa,160x110 cm
Ismeretlen város,Unknown City, 1998 akril,tus,ceruza,fa 80x80 cm
- A ceruzát fogó kéz,The Hand Catching Pencil,1992 akril,tus,ceruza,fa 50×50 cm
Barokk tükröződés,Baroque Reflection,1993 akril,tus,ceruza,fa 100x100 cm
Ég és Föld,Sky and Earth, 1994 akril,tus,ceruza,fa 90x100 cm
Portréim
Megjelent 2012. március 21. > Antal VásárhelyiKategóriák: Képzőművészet / Art, Utazások, művésztelep, barátok
Címkék: people
Hermann Nitsch,1999, papír,acril,tus, 50×70 cm
- Tolnai Márton papír,tus ,ceruza 65x45cm 1998
-
Szalóky Károly 1998 papir,akril,tus,ceruza 62,5x44,5cm.
-
Grünvalszki Ferenc portréja 1999 papír,ceruza,tus, 70x50 cm.
Vincze Ágnes portréja1998 papír,akril, tus 70x50 cm.
Kelet-Nyugat, Katachi-Xing, 1999 papír, ceruza,tus.70x50cm.
Nagy Dénes matematikus portréja 1999 papír, ceruza,tus.70x50cm.
dr. Bendzsel Miklós portréja 1998 papír, ceruza,tus.70x50cm.
2011-2012 ben készült munkáim
Megjelent 2012. január 18. > Antal VásárhelyiKategóriák: Képzőművészet / Art
Airyanam Vaejah 2012
- Emlékmű a gyémánt csiszoló szerelmének 2012
Tér-Idő, papír,tus, 70×50 cm,2012
Ananta, papír,tus,ceruza, 70×50 cm,2012
“A Bölcsesség Szerelmesének”
papír,tus,ceruza, 70×50 cm,2012
Hathor temploma, papír,tus,ceruza, 70×50 cm,2012
- Éva,
- papír,tus,ceruza, 70×50 cm,2012
Ádám, papír,tus,ceruza, 70×50 cm, 2012
Memento,papír,tus, 70×50 cm,2011
Hommage a Etienne-Louis Boullée, papír,tus, 70×50 cm,2011
Hommage a Newton, papír,tus, 70×50 cm,2011
In memoriam Makovecz, papír,tus, 70×50 cm,2011
Hermész Triszmegisztosz ,barátomnak névjegy gyanánt, papír,tus, 70×50 cm,2011
Kocka, 2011
Booz – Jachim,papír,tus,ceruza 70×50 cm, 2011
Tér dimenzió, 2011
Rájátszás, 2011
Ilusztráció T.I. 2011
