Vitafórum

Válasz Kéri Imre Református Rézkarcoló – nak!

Ez a blog a saját blogom, nem egy bulvár sajtó orgánuma, így nem adok teret benne az ocsmány rágalmaidnak. Való igaz, egyszer tiszta vizet kellene önteni ebbe a képzőművészeti, állónak is nevezhető vízbe, amelyben a hozzád hasonló píranyák nem tartanák rettegésbe a vízi vegetációt.

Úgy látom, hogy szelektív memóriád segítségével csak arra emlékezel, ami téged púderoz, de ha igényt tartasz rá, össze fogom írni a tevékenységedről szóló pontos leltárt, valamint azt, hogy mit tettél és mit nem a (Magyar) Grafika érdekében. A rágalmazás pert is vonhat maga után, ahogy már te is másokkal szembe számos alkalommal felléptél. Kíváncsi lennék, te hogyan viselnéd mindezt el. Nem csak kijelenteni kell, hogy tartozol valahova, de kötelezettségeid is vannak és azokat be is kel tartani, a demokrácia és annak intézményei már csak így működnek.

Azért azt megkérdezem, hogy mióta kell feltüntetni a vallásodat és, hogy mostantól már nekem is kötelező? Esetleg értesítenél arról, hogy csillagot mikor kell feltegyek? Ezt csak úgy kettőnk között jegyzem meg és mellékesen.

Válasz helyett Kéri Imrének

Nem is tudom mi tévő legyek, napokig gondolkodtam, hogy válaszoljak neked vagy hagyjam meg válaszolatlanul a felvetéseidet. De íme, van válasz, vagyis inkább kérdések formájában.

  1. Mikor te a MAOE vezetőség tagja voltál mit értél el?
  2. Milyen minőségű művésznek tartod magad?
  3. Nem vagy egy kicsit megkeseredett?
  4. Amikor a műterem-lakásaidat kaptad akkor milyen színekben szerepeltél?
  5. Hány művészkolléga nevében beszélsz, hány kollégát tudsz magad, az elképzeléseid mellé felsorakoztatni?
  6. Osztod-e azon véleményem, miszerint egy valós, mélyreható változáshoz igencsak kevés kiindulást jelent egy vagy két példa, pár légből kapott szám és néhány sérelem?

A kérdéseket folytathatnám, de inkább óva intenélek, a sok személyeskedés rossz tanácsadó. Mert az egyfejű sárkány is veszélyes, könnyen balesetet okoz, hogy ki hogy bontotta le a rendszert azt hiszem nem a te dolgod megítélni. Valaki helyetted is tette a dolgát, igaz a művész dolga nem a rendszer megbuktatása, inkább a jó mű létrehozása.

KIÚT van, csak ahhoz kompromisszum készséggel is kel rendelkezzen az a személy, aki egy ilyen dologra vállalkozik. Mi több: nem minden áron.

Szempontok a kortárs képzőművészet állami finanszírozása – mecenatúrája – működésének megújításához

munkaanyag-

Az alábbi vázlat által egy, a képzőművészet állam általi működtetésére vonatkozó koncepció magjára vonatkozó gondolataikat próbáljuk meghatározni. Célunk a szakma körében vitára bocsátani a leírtakat. A hozott hazai és főként külföldi példák felsorolása a párhuzamok és különbségek ismertetése, az egyes nemzetközi modellek adaptálhatóságának megállapítása végett kerülnek bemutatásra. Nem utolsó sorban a vita kibontakozása, a megoldás-keresés elősegítése okán.

I. Premisszák

(1) Körbejárás. A rendszerváltás utáni Magyarországon számtalan művészeti egyesület jött létre, az eltelt időszak bebizonyította, hogy egy ilyen kis ország, a jelenleg adott szakmai körülmények és elképzelések mellett, nem tud eltartani ilyen nagy számú képzőművészeti társaságot és képzőművészeti egyesületet. Kijelenthetjük tehát; tévedés volt a kilencvenes évek elején szétkaszabolni a Művészeti Alapot. A központi rendelkezéssel végrehajtott intézkedések nyomán tetemes űr keletkezett a „kivitelezési” oldalon. Ennek következtében, illetve pontosabban szólva; a pótlás okán és egyben annak lehetőségével élve alakult meg számtalan kis, az esetek döntő többségében egyszemélyesnek minősíthető – társaság. Ez a tény is alátámasztja a Művészeti Alap megszüntetésének feleslegességét. Ma már tudjuk, hogy az Alap megszüntetése és a régi és jól működő intézményrendszer helyébe lépő új struktúra ráerőszakolása erre, végzetes hiba volt. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, és az azt finanszírozó Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány létrehozása a mai napig nem mutatott fel semmilyen előrelépést. Akár csak az egykori Művészeti Alap kiváló működését illetően sem. A vagyon fokozatosan csökken, az Egyesület napi megélhetési gondokkal küzd. Eközben a kuratóriumi menedzsment az eltelt két évtized során hatalmas fizetésekkel és jutalmakkal látta el magát, szűk körű, vezetőségéhez személyileg is közel álló kedvezményezettjeit. Az egyesület és a közalapítványi kuratórium közötti éles vita a megalakulás óta zajlik, ez az állapot húsz éve tart. A hatezer (író, zenei előadóművész, képzőművész, iparművész, fotóművész) tagot tömörítő egyesület a mai napig nem tudta elérni, hogy a művészei normális nyugdíjban részesüljenek, aminek az is az egyik oka, hogy a mindenkori vezetőség művészeti kérdésekkel, rangsorolásokkal foglalkozik. Egy ekkora szervezet képtelen jól dönteni művészeti kérdésekben, hiszen általában a vezetőség baráti köre, sok esetben egyesek lobbyzása, a különféle szekértáborokba tömörült művészek „közelebb levő” tagjai kapnak abból a kevés „jóból”, amit az egyesület költségvetése megengedhet magának. Amit az eltelt húsz év bebizonyított: ekkora létszám mellett az egyesületnek kizárólag érdekvédelemmel, segélyezési, nyugdíj-finanszírozási ügyekkel, illetve az alkotóházak fenntartásával, működtetésével kellene foglalkoznia. Vagy más, kibővített és új jogkörökkel felruházott struktúrában, újragondoltan működnie. Vissza kellene térni néhány jól bevált metodika újraértékeléshez, amelyek a (régi) Művészeti Alap működését szabályozták. Példaként említjük a minden művészeti produktum után járó honorárium 3-5 százalékára vonatkozó illetéket, amely az egyesületet illetné meg a szépirodalmi mű, a képzőművészeti termék, a zenei produkció bevételeiből. Az ebből képzett alap biztosíthatná a képzőművészek nyugdíj-alapjának részbeni finanszírozását.

(2) Bázis. A Művészeti Alap feldarabolása olyan működő helyeket érintett, mint a Sokszorosító Grafikus Műhely (Budapest – Bíró utca), a Fiatal Képzőművészek Stúdiója (Budapest – Dózsa György úti műtermek vagy a Rottenbiller utcai központ). Ezek a Művészeti Alap teljes finanszírozásával működtek. Emellett az is tény, hogy a valóban professzionális alkotó műhelyek, mára már jobbára a megmaradásukért küzdenek. A Nemzeti Kulturális Alap non-profit szervezetek és galériák finanszírozására lett kitalálva és felállítva. Ehhez képest az Alaphoz piaci vállalkozások (profit-orientált galériák) nyújtják be pályázataikat és nyernek! Ezek a pályázatok nagyon sokat elvonnak a volunter művészettől. A probléma az NKA elvárás-rendszeréből adódik: a támogatásban reménykedő művész olyan költségvetéssel jelentkezik, ami irreális. Hiszen az Alap jó esetben a tervezett költségvetés felét ítéli meg, ebből a művész köteles megvalósítani a programot, ha egyéb forrásból ki tudja pótolni azt. Ellenkező esetben vissza kell fizetnie a támogatást. Az NKA- nak a reális költségvetésű pályázatokból kellene kiindulnia (aminek normarendszere úgyszintén megállapítható és követhető) ugyanakkor a kedvezményezettek számára olyan mértékű támogatást kellene nyújtania, amelyből a megpályázott program valóban és színvonalasan valósítható meg. Nincs szükség a mindenkinek való megfelelés elvének alkalmazására azzal, hogy a testület a legtöbb pályázó számára egy alacsony összeget juttat. Ebből a tervezett programot nem vagy éppen alig lehet megvalósítani, színvonalát pedig kevés esetben lehet vállalni. Lényegesen valósabb és előremutatóbb tendenciát vázolna azzal, ha prioritási sorrendet állítana fel és az általa érdemesnek talált/ítélt pályázatokat reális mértékben támogatná. Jelenleg a pályázók kénytelenek felültervezett költségvetéseket benyújtani és még így is kétséges, hogy a megítélt támogatás segítségével megvalósítható-e a program, amire a támogatást kérték. A színvonal pedig a legtöbb esetben csupán a provinciális megjelenés kritériumainak tesz eleget.

(3) Érdekképviselet és –érvényesítés. A képzőművészek döntő többségének egzisztenciális állapota mára katasztrofális. Ugyanakkor nincs igazi érdek-érvényesítő szervezetük sem. A meglévő Művészeti Társaságok Szövetsége és a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége egymással harcol és az igazi művészeti problémák, az egzisztenciális kérdések elsiklanak. Nagyon keveseket érdekel, hogy magyar művész igazán nagy nemzetközi fórumon évtizedek óta nem jelenik meg és nincs jegyezve. (Összegezve egy klón művészetet imitálunk a különböző kurátori útmutatások mellet. Elnézést kérve a nagyon kevés kivételtől). Nagyon sok „táskás” művészeti egyesület van mely csak egy nagyon szűk vagy épen csak egy egyén érdekeit képviseli. A művészeti egyesületeknek nincs felügyeleti szerve. A kortárs képzőművészeti törvény keretein belül ennek jogkörét, feladatait és támogatását szabályozni lehet(ne).

(4) Alkotók. A képzőművészek tevékenységének valós megítéléshez nincs igazán követhető, dokumentált és rangsorolható bázis. Márpedig ez elengedhetetlen a normatív típusú finanszírozás bevezetéséhez vagy az összemérhető támogatások objektív megítéléséhez.

(5) Helyek, intézmények. Egy ilyen rendszer révén tervezhető, követhető és átlátható finanszírozást lehetne teremteni a galériák, egyesületek részére is. Az állam a képzőművészeti finanszírozást abban a formában „fehéríthetné ki”, ha megalkotná a kortárs képzőművészeti törvényt. Kortárs képzőművészeti alkotások vásárlásakor csupán a multinacionális vállalatok részesülnek 20% adókedvezményben. A törvény adózási kedvezmény lehetőségét kellene biztosítsa egyaránt magánszemélyek és intézmények számára. Ezzel megteremtené a képzőművészeti árukereskedelem „kifehérítésének” lehetőségét (képzőművészeti gazdaság): a vásárló és a kereskedő érdeke a legális vásárlás – a vásárló is adókedvezményt kap (úgy, mint azt már bevezették a filmes szakmában. A rendelkezés hiánya is erősíti a kortárs képzőművészeti törvény megalkotásának szükségességét.). A kereslet-kínálat egyensúlyát a leírható adókedvezmény teremtené meg, a leírhatóság megteremtése révén (törvényi szabályozás adta keretek szükségessége) az értékesítő és a vásárló fél egyaránt érdekeltté válik a legális, számla által kísért tranzakció lebonyolításában.

(6) Finanszírozás (művészek). A minimál-bér összegének megfelelő havonkénti támogatás az aktív képzőművészek részére (holland példa): az alkotók megkapják a támogatás jellegű összeget. Ennek fejében meghatározott számú műalkotást adnak át az állam által kezelt alapnak, ez szétosztja azokat a múzeumok, a gyűjtemények, az iskolák, a galériák és a telepek részére. A legjelentősebb alkotásokat külföldi gyűjteményeknek delegálja ország-képviseleti alkotásokként. Illetve az ország nevében adja ajándékba, diplomáciai momentumok, látogatások vagy éppen neves nemzetközi művészeti események alkalmából. A művészek által – a kapott ösztöndíj-alapú normatív támogatás fejében – átadott alkotásokat a művész teljes évi alkotási repertoárjából választja ki az arra kijelölt zsűri. Lehetőleg érték és értékesíthetőség alapján. Az egyes évek alkotásai, illetve azok minősége és számbelisége határozza meg a következő év juttatásának mértékét és létjogosultságát.

II. Hogy megy ez máshol?

(1) Dán példa

A. Grafikai Műhely. Az abban alkotó, tevékenykedő művészek létszámának megállapítása – normatív alapon való finanszírozás a Kultusztárcától, közvetlen módon. A rendszer időszakosan felülvizsgálja saját kapacitását és lehetőségeit az újonnan bekerülő vagy jelentkező művészek létszámának, a bekerülést kérő (fiatal alkotók) tevékenységének finanszírozását, a technikai és személyi jellegű kiadások financiális bővítése (műhely), a lehetőségek szélesítése érdekében. A felülvizsgálatot a felügyeleti szerv felé való elszámolás végett a testület évente végzi. Kuratórium: 10-12 fő, köztestületi státusz, tagjai három-öt évre kinevezve. Dán Grafikus Szövetség – minden dán grafikust tömörítő szervezet.

B. Danish Art Council – Alap: kiállítások, work-shopok rendezésére lehet pályázni. Az olyan (plusz) programok, amelyek nem illeszkednek az éves költségvetési tervhez (külföldi alkotók kiállításai, work-shopok) a Dán Council külön-keretéből kapnak támogatást. A külön programok kerete olyan rendezvényeket, eseményeket támogat, amelyek már előzményekkel rendelkeznek: katalógus, kiállítás vagy work-shop más országban, együttdolgozási előzmények, stb. (Konkrét példa: Grafik over Borders – Grafika határok nélkül címen; francia, román, magyar és dán alkotók országonként három-három fő részvételével két hét alatt együtt dolgoztak 2009-ben Koppenhágában a dán Grafikai Műhelyben. Hozadékok: közel 200 négyzetméteres kiállító területen felállított kiállítás (3 hét időtartam: 2009 május 15-től, látogatók száma több ezer fő) 48 kiállított művel (3fő*4alkotás*4ország) – bérelt galériában: a főváros központjában (Rundetaarn – királyi torony). Ingyen belépés a látogatók számára, forgalmas helyen. Az ebből készített katalógus 500 példányban, két nyelven készült (angol és dán) 80 oldal terjedelemben.

C. 2008-ben a Dán Grafikus Művészek Szövetsége budapesti kiállítása keretében megrendezésre került egy work-shop a Magyar Rézkarcoló és Litográfus Művészek Egyesülete Grafikai Műhelyben, ahol dán grafikus művészek együtt dolgoztak magyar művészekkel, tapasztalatokat cseréltek, inspirálták egymást. Az együttműködés eredményének néhány darabja a megrendezett közös kiállításon is megtekinthető volt a Galéria IX.-ben. A műhelymunkán való részvétel a dán kollegák részéről magánkezdeményezésnek minősíthető, mert mi nem tudtuk volna finanszírozni az ittlétüket és munkálataik költségeit. A kiállítások célja, hogy elősegítsük a grafikusok országhatárokon átívelő együttműködését, illetve, hogy felhívjuk a figyelmet a kortárs grafika magas színvonalára és széles spektrumára. Azokra a sajátosságokra, ami a mai grafikus művészetet jellemzi, amelyek révén képesek vagyunk alapot teremteni a fontos kulturális együttműködésekhez az Unió művészei számára. A társaság sikeresen alapozta meg a magyar kortárs nyomatok státuszának emelkedését, mondhatni globális szinten, ugyanakkor megtartotta saját kifejezési eszköztárát. Ez egy követhető, jól alkalmazható példa. Több hasonló alkalomra és lehetőségre lenne szükség, hisz ez is nagyban elősegítené művészetünk ismertségét a világban.

(2) Japán példa

A. Ország.

a. A cél meghatározása (70-es évek).

b. Változások. Technikai feltételek fejlesztése, biztosítása. Szemlélet átalakítása.

c. Eredmények. Napjainkban már globális viszonylatban is vezető grafikai hatalom a japánoké.

B. Fokuda: gyárépület – Sakane úr szakmai felügyelete mellett.

a. oktatáshoz vendégprofesszorokat hív

b. tematikus kiállításokat rendez

c. work-shopokat szervez

d. állandó kiállításokat rendez (kivétel nélkül mind világszínvonalú)

e. kiállításaihoz a legrangosabb galériákat veszi igénybe (Ginzán bérlése – legjelentősebb kulturális főutcán Tokióban)

f. működtetéshez magántőke bevonása (megtérülő befektetés: 1. jogszabályban rögzített adókedvezményeken keresztül 2. világhírű kommunikációs társasággal való együttműködésből)

g. alkalmazások: sajtófigyelés és látogatók pontos mérése (dokumentálással. Cca. 100e látogató ½ év alatt. Csoportos kiállítás: körút, road-show Japánban: 50 alkotó 200 képével és installációjával)

h. szerep: a (képző)művészet, mint zászlóshajó a művészeti élet, a közélet, a kultúra, a happaning, a szórakozás és a szabadidő területén.

(3) Holland példa

A. Előzmények.

a. ’60-as évek közepe: a kulturális élet elszigeteltségének bírálata – „provo csoport”

b. ’68 – „Paradicsom-akció”: fiatalok követelik, hogy a megújulás és a kortárs művészeti kifejezési formák támogatására létesüljön egy új pénzalap (színházak)

c. a megújulást, a modern kortárs művészetek, a művészet és kultúra új megközelítésformáit próbálgatják, a kultúra demokratizálására törekednek

d. a centrum-periféria problémakörére vonatkozóan arra törekednek, hogy a fővárosi kulturális élet ne csorbuljon, egyúttal a vidéki fejlődjön

B. Változások, eredmények

a. a kulturális intézményeknek juttatandó összeget négyévente állapítják meg – független művészeti tanács kötelező érvényű ajánlása alapján, amit a kulturális miniszternek küldenek el

b. az egyedi projekteket független kulturális alapítványok és külön keret finanszírozza (dán példa)

c. nyitott, nemzetközi orientációjú művészi részvétel az alkotási folyamatokban és az intézmények/projektek menedzsmentjében egyaránt

(4) A román és lengyel példa

a. Persowsky /román/ és Abakonovici/ lengyel/ művészek, országuk általi „felépítése”

b. és megismertetése a nemzetközi kulturális világban ( Európai fővárosok Kunsthallei-ban, majd Amerikában a MOMA -ban)

(5) Német példa

A Hypo-bank gyűjteménye – München. A világ egyik legnagyobb kortárs képzőművészeti gyűjteménye; mecenatúra alapján alkotók műveiket adták a gyűjteménynek.

III. Kiút

(1) Egyén. Művészek alkotói tevékenységének egzaktabb megítélése, besorolható és értékelhető tevékenység-vizsgálat szükséges egy átlátható, követhető és ellenőrizhető támogatás-politika bevezetéséhez, alkalmazásához.

(2) Csoport. Alkotói csoportok együtt-munkálkodásának ösztönzése.

(3) Helyek. Az alkotó műhelyek rendbe tétele. Külföldi példák mutatják, hogy ki lehet találni a normális működési formát, lásd Dánia. Itt is elkelne egy átvilágítás, ugyanis meg vannak a lehetőségek arra, hogy a külföldi példák alapján finanszírozhatóvá és verseny-képesé tehetők. Ezek menedzsmentje kialakításához, szabályozásához és ellenőrizhetőségéhez szintén szükséges a kortárs képzőművészeti törvény.

(4) Összefogás. Egységes normarendszer, támogatási normák és intézményfinanszírozás. Egységes szakmai felügyelet – közmegegyezéssel, mindenkire érvényes szabályokkal (törvény), hatékonyan és gyorsan.

(5) Nyilvánosság (kritika a médiában/ látogatottság és ismertség). Megállapodást kell kieszközölni, betartatni és követni a megjelenési helyek és felületek mérhetőségéről.

(6) Ország. A kortárs képzőművészeti törvény szavatolja a képzés, a fejlődés, a nyilvánosság előtti megjelenés valamint a helyi, országos és nemzetközi ismertség feltételeit. Alapot, eszközöket és helyszíneket biztosít az alkotók rendelkezésére. Egyszersmind vállalja, hogy az ország hírnevének terjesztésében teret biztosít az alkotások megjelenítésére, ajándékozások révén. Elsősorban a kiemelt és elismert ifjak és idősebb alkotók révén, akik az állami támogatás fejében alkotásaikat ajánlják fel a kulturális rendszernek.

(7) Kiválasztás. Pontrendszer és egyéni szempontok (kiváló vagy külföldön „párhuzamosan befutott” alkotók kiemelésével) egyéni és csoportos kiállítások mennyisége és minősége, az alkotó egyéni stílusa és a teremtet világának egyéni mivolta.

(8) Az értékelés időszakos felülvizsgálata. Adattár folyamatosan bővül és frissül – adminisztratív teendők (a meglévő vagy a célnak megfelelő adattár létrehozása vagy a meglévő(k) bővítése (kiindulási alapként példának említendő az Artchivum).

(9) Elit. Kiemelt szerep – alkotóházak, műhelyek, eszközök, kiadványok, média – menedzsment, értékesítés és arculatgondozás. Lehetőleg egy-két külföldi, nemzetközileg is ismert alkotó bevonásával. Meghatározott szerepkör és státusz (művész), feladatok (menedzsment) és mellérendelt eszközök (finanszírozás, lobby és kedvezmények) kijelölésével.

(10) Tehetséggondozás – mentori program. Tehetséges fiatalok kiemelése, különleges lehetőségek biztosítása – évenként 1-3 fő. Esetenként egy-egy fiatal külföldről származó tehetség bevonásával és pályamunkáinak gondozásával: ösztöndíj meghirdetése révén. A fiatal tehetségek egyéni és csoportos megjelenése lehetőségeinek gondozása mentorokkal, külföldi művészekkel együtt, itthon és a kiemelkedően fontos nemzetközi helyszíneken egyaránt.

(11) Kuratórium/Adattár/Központ/Pénzalap. Kortárs képzőművészeti törvény által szabályozott és biztosított feltételek, körülmények között. Kuratórium – felelős a működésért, a szabályosság betartásáért, a felügyelet biztosításáért. Adattár – adminisztratív háttérintézményként szolgál, bázis az összehasonlíthatóság, a mérhetőség, a megítélhetőség és az ellenőrizhetőség alkalmazásához. Vezetőjét a Kuratórium és a kulturális miniszter nevezi határozott időre, a működés zavartalanságáért egy személyben visel személyes felelősséget. Központ – az alkotás és az alkotók legfőbb bázisa. Lehetőleg központi, látogatható helyen található, a benne alkotó művészek, azok tevékenysége állandó és széleskörű publicitást élvez. Jól felszerelt, progresszív oktatóprogramokkal és neves előadók közreműködése révén fejti ki tevékenységét. Pénzalap – a működéshez szükséges financiális hátteret a kulturális tárca közvetlenül folyósítja a kuratórium számára, amely előzetesen indokolja az éves költségeket. A pénzalap mértékét (legtöbb) két évenként a Kuratórium részletesen felülvizsgálja.

(12) Támogatási politika alkotóelemei (helyhasználat, kiadványok, szereplés, ösztöndíj, mentori program)

(13) Innováció. Külön testület felügyeli az éves fejlesztési (technikai), előmeneteli (oktatási) és megjelenési (sajtó, külföldi szereplések) eredményeket, a Kuratórium számára javaslatot fogalmaz meg a lehetőségek kiszélesítéséről. Financiális átcsoportosítási és bővítési szándékát az éves pénzügyi és stratégiai terv kidolgozását megelőzően terjeszti elő.

Javaslat a megoldáshoz (…)

1999 óta a Christie’s egyfajta kurátori, kiállításszervezői szerepet tölt be a kortárs művészetben. Az elv egyszerű. Csak néhány nagyon fiatal divatos szobrászt kell kiválasztani, és máris megvannak a védencek. Minden darab a „cutting edge” avantgárd kategóriát képviseli, és olyan művészeket választanak, akik előzőleg már bizonyították tehetségüket a világ nagy tekintélyű galériáiban (a berlini Max Hetzlerben, a londoni White Cube-ban, a New York-i Gagosianban, a Sonnabendben, a Luhring Augustine-ban, a Metro Picture-ban vagy a Barbara Gladstone-ban) és néhány nagy múzeumban is bemutatkoztak. A recept tehát egyszerű: a vevőknek azt kell sugalmazni, hogy „három vagy öt évvel ezelőtt elszalasztottátok azokat a műveket, melyek híressé tették e művészeket. Itta soha vissza nem térő alkalom, hogy most megvegyétek azokat az alkotásokat, melyek minden jel szerint maradandóak lesznek.” Az eredmény minden várakozást felülmúlt. (…)

Részlet Judith Benhamou-Huet: A művészet mint üzlet – A műkereskedelem és az aukciók világa című könvének az Az aukciósház, mint múzeum fejezetéből (43. oldal). Megjelent a Glória Kiadó gondozásában, Budapesten 2002-ben.

Pályi Péter és Vásárhelyi Antal

Budapest 2010 március 15

Melléklet

IV. Eszköztár (helyek, eszközök, finanszírozás)

A nyújtott támogatás több irányú lehet: helyhasználat, kiadványok, szereplés, ösztöndíj, mentori program; mentor és tanonc.

A támogatottság megítéléséhez szükséges személyi, tárgyi és szellemi feltételek.

1. kuratórium (x tag)

2. Titkárság és adminisztráció

3. Pontrendszer

A pontrendszer a művészek értékrendszerének megállapításához, az értéki sorrend kialakításához szükséges. Az értékelést az öt évre kinevezett kuratórium végzi a titkárság által kigyűjtött adatok alapján. Az adatok folyamatosan frissülnek, nyilvánosak és ellenőrizhetőek. A pontozás szempontrendszere: mátrixos szerkezetben rögzített adatállomány a művész tevékenysége, az alkotások megjelenítése és azok ismertsége, elismertsége tükrözésével.

A. Kiállítások

– egyéni/csoportos

– kiállítóhely rangja

– jelentősége (lokális, nemzeti, nemzetközi)

– kritika (dokumentálható szakmai reakciók)

B. Nyelvezet

– újszerűség: forma, szín, stílus

– saját nyelv és világ kialakítása

– kitörési szándék és annak elért sikerei

– nemzeti és nemzetközi beágyazottság

C. Kritika

– művészeti lapok

– szakmai napi- és hetilapok (helyi, megyei, országos, nemzetközi)

– szakmai fórumok (konferencia, kiadvány, katalógus, emlékkönyv, etc.)

– elektronikus sajtó, online média (műsorok, rovatok, fórumok)

D. Kiállítóhelyek

– múzeum (külföldi, országos, megyei, városi és magán)

– kiállítások típusai szerint (állandó, periodikus, vándor)

– követhető értékelhetőség kialakítása (jelentőség – fontosság, hely, méret, látogatottság, kiadványok, marketing)

E. Kiállító művész

– díjak

– rang

– csoportosságban való részvétel

– nemzetközi ismertség és megjelenés

– kiadványok saját munkákról

– kiadványokban való szereplés

F. Dokumentáció

– rendszer megtervezése, kialakítása

– infrastrukturális, személyi és financiális keretek meghatározása, rögzítése és mellérendelése

– felmérés, dokumentálás elvégzése (1 év időtartam alatt)

– folyamatos/évenkénti frissítés

G. Értékteremtés és értékérvényesítés

– kiemelés (fiatalok, elit, együttdolgozó elismertek)

– témák, alkalmak, lehetőségek (Stúdió, esemény, jel-szimbólum, etc.)

– kiadványok (évente egy-két országos jelentőségű, ugyanannyi Taschen-kiadvány)

– nemzetközi áramlatokhoz való csatlakozás (meghívások és részvétel)

– állami reprezentáció részeként kezelt műalkotások

Explore posts in the same categories: Képzőművészet / Art

This entry was posted on 2010. március 24. at 00:57 and is filed under Képzőművészet / Art. You can subscribe via RSS 2.0 feed to this post’s comments. You can comment below, or link to this permanent URL from your own site. Bejegyzés szerkesztése.

You like this

You like this post

23 hozzászólás on “Vitafórum”

  1. Reszegh Botond Ezt mondja:

2010. március 25. at 10:59 e

Hátha lesz valami belőle…szkeptikus vagyok, de mégis jó az ötlet.
b

Válasz

  1. szikszai károly Ezt mondja:

2010. március 25. at 18:29 e

Nem lesz ebből lófasz se.

Válasz

  1. Kolozsvári Grandpierre károly Ezt mondja:

2010. március 26. at 07:39 e

Sajnos az angol példa nincs benne ( most “ott van New York”)…bár meg kell mondanom a finanszírozáson túl a másik probléma, hogy nincs rálátásuk az alkotások minőségére…röviden nem az igazán jó alkotásokat választják ki. Persze ehhez kell egy Greenberg vagy még annál is jobb.
Ha lesz ebből valami, szívesen besegítek…

Válasz

  1. Antal Vásárhelyi Ezt mondja:

2010. március 27. at 11:43 e

Kedves Tóni! Azt hiszem jónéhányunkban forronganak ezek a gondolatok, úgyhogy igen örülök a felvetésnek és ha lehet szívesen részt veszek a párbeszédben, régebbi és újabb tapasztalataimmal. Úgy gondolom ki lehetne egészíteni a kérdéseket a művészeti oktatás kérdéseivel(anomáliáival) is és a díjazás, (díjak és a politika összefüggései stb.) egyre felháborítóbb helyzetének feltárásával. Üdvözlettel: L. Menyhért László

Válasz

  1. Antal Vásárhelyi Ezt mondja:

2010. március 28. at 12:07 e

Anti, nagyon időszerű amit felvetsz!
Ígérem, hogy leírom ezzel a témával kapcsolatos véleményemet, mert valamit lépni kell ebben az ügyben
Most már persze csak a választások után lehet valamit kezdenünk…
Üdv, Gyárfás Gábor

Válasz

2010. március 28. at 20:08 e

Kollégák,tisztelettel bocsátom közre és vitára annak az anyagnak egy részét amit
az EKF-fel kapcsolatban dolgoztam,és ugy gondolom a felvetett kérdéshez
kapcsolódik!

Üdv, pálzoli

/Volumes/PßL ZOLTßN/EKF

Válasz

  1. Kovács Géza Ezt mondja:

2010. március 28. at 18:16 e

Kedves Anti! Nagyon örvendek, hogy foglalkozol a dologgal.Választások után minden felelős helyre el kell juttani ezt a dokumentumot és jó lenne szervezni egy internetes aláírás gyűjtést úgy mint a Szépművészeti átépítése esetében, hogy lássák a döntéshozok, hogy ezt nem csak Te akarod így hanem van mögötte több ezer támogató. Sok sikert kívánok! Tisztelettel és szeretettel Kovács Géza

Válasz

  1. Pál zoltán Ezt mondja:

2010. március 28. at 20:11 e

Bocs! A csatolt anyag nem ment át,dolgozom rajta!

Válasz

  1. Terebessy L.Föld Ezt mondja:

2010. március 28. at 21:06 e

Elolvasva az értekezést ,nem találunk példákat arra ,hogyan védhetők és integrálhatók azok a kezdeményezések
melyek nem hivatalos ,hanem alternatív kezdeményezések?
A különböző egyesületi sokszínűség nem lehet akadálya a
továbblépésnek ,mert ha az Alkotó hivatásos , nyilván van tartva,függetlenül attól ,hogy hány egyesületben tag.Addig nem tudunk eredményt elérni,míg egymás ellen
kell küzdeni a hiteles érdekképviselet hiánya miatt!
Lásd Művészeti Dolgozók Szakszervezeti tevékenysége .
1989-ben jegyezte be a Fővárosi Bíróság ,15 éve az Óbudai Zichy kastély Északi épület szárnyában és az Alkotó Szellemiség Kertjében.Szívesen adunk helyt egy
formabontó szimpozionnak .Facebook :Szellemi Mélységmérő Állomás az Alkotó Szellemiség Kertjében.

Válasz

  1. Rieder Gábor Ezt mondja:

2010. március 29. at 07:47 e

A Művészeti Alap erőn felül, társadalmilag meglehetősen igazságtalanul (és a munkás-paraszt ideológiát elfelejtve) támogatta a képzőművészeket, mert szüksége volt a baloldali művészértelmiség hallgatólagos támogatására – azaz lekenyerezte a hangadókat, a potenciális lázongókat. A nyugat-európai országok a hatvanas-nyolcvanas években – sokszor épp a keleti kommunista művészeti mecenatúra hatására – igyekeztek saját művészettámogatási szisztémájukat szocialista, szakszervezeti módon átalakítani. Sikerült is, kialakítottak egy szocialista támogatási rendszert – ami a kapitalista galériarendszertől függetlenül állami forrásokból mindenkit eltart. Keleten a lufi kipukkant, a nyugati országok meg viaskodnak a saját tékozló állami mecenatúra rendszerük fenntarthatóságával – akárcsak a jóléti társadalom egyéb túl költséges intézményeivel, mint az ingyenes egészségügy vagy az oktatás. Ez Nyugaton is gondot okoz, itthon a Művészeti Alap revitalizálása 2010-ben ezért kétszeresen is anakronisztikus gondolat.
A művészeti rangsor kialakítása elég fantasztikus elképzelésnek tűnik. Ha eltekintünk is a klikkérdekektől, akkor két sorvezetőt lehetne használni, az árat és a kiállításokat. A feketén zajló műtermi vásárlások és a rétegeket kiszolgáló galériák miatt lehetetlen akár csak félig tárgyilagos lista megalkotása. És akkor még a főfő döntnök, a Kuratórium tagjainak megválasztása….
Ettől még sok megszívlelendő gondolat szerepel a szövegben, például a vásárlások kifehérítése, vagy az állami reprezentáció, de a pontrendszeren alapuló központosítással nem tudok egyetérteni.

Válasz

  1. Antal Vásárhelyi Ezt mondja:

2010. március 29. at 13:17 e

Kedves Antal!

Mint fiatal, 31 éves szobrász számtalan magyar művészeti egyesület tagja vagyok, 2 megyei, és MAOE, MSZT (a Fiatal Kortársak közé 5-szöri jelentkezés után sem voltam elég trendi), és az Ön által felvetett “leosztási rendszer” miatt más utakon próbálkoztam. Az elmúlt 6 évben 16 nemzetközi kő szobrász szimpozionon képviseltem az országomat (Dubai, Egyiptom, Litvánia, Kína, Oroszország, Németország, Szlovénia, Cseh Köztársaság, Törökország,…), ezenkívül körülbelül 32 csoportos és 5 egyéni kiállításon mutattam be munkáimat. Magyarországon már nem erőltetem a bemutatkozást, mert a szakmaiságom által szeretném ha megismernének, és igényt tartanának rám, (a nemzetközi médiában számos helyen olvasható a nevem, – szavam se lehet, hiszen itthon a Kossuth Rádióban évi többszöri riportban mesélhetek újabb élményeimről, de a magyar művészeti lapokhoz én még mindig kevés vagyok). A Művészeti Egyesületek az évi (időnként a felmutatott eredményhez képest irreálisan magas) tagdíj beszedése mellett számomra semmilyen lehetőséget nem nyújtanak, jövőbeli “gondviselés” illúziójával sem kecsegtetnek, bár időnként értesítenek csoportos kiállításról, amin bemutathatom egy-egy munkámat. Próbálkoztam már én is egyesület létrehozásával a városomnak igencsak kedvező pályázatot benyújtani nemzetközi artist-residence program beindításáról, nemzetközi szimpozion szervezésről, és helyi kortárs művészek közös műhelymunkájával helyi Kortárs Gyűjtemény létrehozásáról, melyet megszavaztak ugyan, de “elcsúszott” a belső kezekben… A nemzetközi szimpozionokon a szobrász kollegákkal rendszeres téma, hogy a saját országában ki hogy próbál meg “dudálni”, és úgy látom, hogy azért vannak megrendeléseik- a szimpozionok a nemzetközi nevet biztosítják számukra, és nem a megélhetést,- mivel általában az ott lévő szobrászok nagy része a középkorosztályba tartozik. Én már az újabb generáció próbálkozó követe vagyok, aki próbál a szakmában, és nem bútorboltban eladóként, vagy rúdon táncolva talpon maradni. Nincsenek már illúzióim, sem elvárásaim az országommal kapcsolatban, nagyjából ahol lehetőséget adnak, és igényt tartanak a szakmaiságomra oda megyek, mint egy cirkuszos…viszont örömmel venném a változásokat!!! A Művészeti Alap munkáját korom miatt nem ismerhettem, de talán többre jutnánk vele, mint ezzel a szétesett mű-vészkedéssel,…most jut eszembe, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségébe,…mikor is, 2006-ban adtam be jelentkezésemet tagságra (többször érdeklődtem akkoriban telefonon is),…hát azóta is várom a választ… Ha létrejönne EGY olyan AKTÍV művészeti közösség, akik reális, és a művészek életét radikálisan megváltoztató programot hoznának létre, nem belkörökben pályáztatnának, hanem segítenék a művészek (beleértve a fiatal és pályakezdők) munkáját HAZÁJUKBAN, ehhez a csoporthoz a 200%-os energiámmal és külföldi tapasztalataimmal, nagy lelkesedéssel, örömmel csatlakoznék, ha igény van rám.
Üdvözlettel,

Rostás Bea Piros

http://www.rostasbeapiros.com
http://www.beatarostas.blogspot.com

Válasz

  1. Antal Vásárhelyi Ezt mondja:

2010. március 29. at 13:33 e

Tisztelt Vásárhelyi Antal Úr,

Szívesen részt vennék az ön által kezdeményezett vitában, de most nagyon elfoglalt vagyok.
kérem, ha egyetért vele, csatlakozzon kezdeményezésemhez:
http://mindengyereklakjonjol.hu
művészek a gyerekekért císzó alatt.

üdvözlettel:

Zielinski Tibor

Válasz

  1. Mészáros Zsófi Ezt mondja:

2010. március 29. at 19:27 e

Bocsássatok meg, nem bírom, ha a művészetet valamilyen csoportosulásba akarják kényszeríteni.
Az igaz művészetnek idővel nem kell lobbiznia.

Válasz

  1. Szolga Hajnal Ezt mondja:

2010. március 31. at 08:16 e

Kedves Olvasók,
nagyon örülök, hogy elindult (remélhetőleg folytatódik is)egy kezdeményezés, mely a művészet/művészek sorsa, jelene és jövője felől érdeklődik. A program alapja jó, van ámbár sok kérdéses pontja is. Egy érdekképviseleti szerv megléte, ellenőrzőbb, feldúsítottabb pénz alap szükségessége természetesen fontos, még a működés és a “teljesítményrendszer” is fenttartható. Az azonban, hogy erre újbóli intézmény épüljön csalódásokkal járható vállalkozás. Van, volt Magyarországon sok reményt csalogató elme, csoport, akik intézményes formában már csak saját érdekeiket és kényelmüket veszik figyelembe. A személyes érdek, a szubjektív megítélés, a kapcsolati tőke, a “jobb lét” befolyásolja a legtöbb döntési helyzetbe kerülő egyént,ezért egy bürökratikus (vagy ha ez nem is), de összetapsolt kuratórium (hacsak nem művészek által megválasztott tagok, azaz “művésznépszavazás” útján)semmiképp sem jól működő modell.Elképzelhető egy Művészeti Alap reformálás, akár decentralizálása, regionalizálása, de ki tudja, hogyan? Az állami szektor ajtajából való kilépéssel sok jó útravalót nem hoz az ember, én hiszek az alulról építkező, onnan rügyező kezdeményezésekben, ebben jó ez az ország, csak az összefogás hiányzik, hiszen ezen szervezetek/művészek összelinkelése és további gazdasági szektorbéli szereplők bekapcsolása lenne a cél, ami szintén nem egyszerű feladat, de talán ezzel kéne elkezdeni.

Válasz

  1. Antal Vásárhelyi Ezt mondja:

2010. március 31. at 10:53 e

Kedves Tóni! Tiszteletet érdemel nagy elszántságod a kúltúra-képző művészek problémáinak megoldására!

Én is a kulturális hanyatlás okainak feltárásával és a kiút keresésével foglalkozom évtizedek óta. Lehet megoldás a problémánkra, ha megértjük, hogy milyen szabályok alapján folynak velünk a játszmák, és azokban hogy kreálunk magunkból bábut vagy játékost.

A Művész az Idők Kezdete óta egyik kulcs szereplője éppen aktuális civilizációjának és kultúrájának. A sokféle értelmezés összegzése ként a civilizáció az egy bármily primitív vagy szofisztikált társadalom rendező eszme alapján történt közösségbe-szervezettség. A kultúra pedig a civilizáció esztétikája a konyhaművészettől a grand artig.

Emlékezzetek tanulmányainkra! Bármely civilizáció arisztokráciája, (mai szóval establishmentje) jellegzetesen csak akkor tette le művészei asztalára a láda aranyakat és babérkoszorúkat, ha ők alkotásaik kommunikációjával esztétizálták és így hitelesítették az uralkodásuk alapját képező mainstream társadalomfilozófia életérzését.

Megfigyelhető, hogy a globál-konzum-civilizáció alapfilozófiájának mára alig leplezetten embergyűlölő életérzését hitelesen kommunikáló kortárs művészet vakon is elérte célját, az adófizető állampolgárok válaszreakcióját, a megvetést és elfordulást. Azt mondják az emberek rólunk, akik adósok maradtunk nekik némi fény adásával, „Ha ma EZ a hol néma, hol aberrált undormány a nagy művészet, akkor mi inkább beűlünk a TV elé valóság-show-t és reklámot nézni!”. Ezzel pedig elérték alkotóművész és ember ellenes céljukat a fogyasztói-civilizáció éceszgéberei. A humánumot egy alantas társadalom-filozófia csapdájába beterelten eláruló értelmiség-mór megtette „kötelességét”, a mór mehet. NINCS MÁR RÁNK SZÜKSÉG! Nem hozunk már szavazatokat sem a pártos uraknak!

A demokrácia paródiájaként bevezették a „művészet demokratizmusát”, mely szerint bárki lehet művész. Ezt olyanok agyalták ki, aki életükben egy értelmes vonalt nem húztak pálcával a porba, csak olvastak róla. Ezeknek a politikus-kurátoroknak, a társadalmi kommunikációk kapu-cerberoszainak ha a Józsinéni a takarítónő pályázatot ad be az éppen aktuális, provizórikusan utcákra szórt műanyagtehén public art ökörködésre, hogy ő felmosó rongyokat ragasztgatna rájuk, megnyeri! Mi pedig elvesztegetjük személyes integritásunk, kultúra építő és őrző eredeti kivételes teremtő kompetenciánk.

Mert a tömegtermelő fogyasztói civilizáció tokkal-vonóval, semmi idő alatt omolna össze a tartós szellemi és tárgyi kvalitást igénylő és azt a szellemi- és anyagi környezetszennyezéstől megkülönböztetni tudó népesség rehabilitációjától. Ezért veregetik meg a vállunkat „kenyéradó gazdáink”, ha tartalmában és anyagában efemer szemetet állítunk ki, lelkünkben a bennfentesek cinizmusával, vagy a megvezetett naiv-loser nevetséges büszkeségével.

A százéves trotty „avantegarde” meg az 1860-as években még új volt „épater les bourgeois” unott, erőltetett szellemét sulykoló akadémizmus már csak a romlott államhatalmak önigazolás-kultusza: „Lám-lám, joggal lehetünk rohadékok, tekinthetjük az embert vágómarhának, hisz a jól lefizetett művészeink is ezt bizonygatják műveikben.”

Mégis, sosem élt az Emberiség a demokrácia bevezetéséig ennyi élet-lehetőséget adó korban! Mára a kivezető út ebből a magunk kreálta labirintusból az elmúlt évezredek bölcseinek emberi kompetencia és személyes integritás rehabilitáló felismeréseiből összerakható! Ezt kutatom, amióta az eszem tudom. Egyre többször tartok előadást egy játékosan etikus és esztétikus civilizációról összeállt képről, ahol a művészek visszanyerhetik méltó szerepüket. Semmi új nincs benne, csak így együtt még tán sosem láttátok. Művész társaimnak szeretetből ajánlom szolgálatomat! Gáll Gregor szobrász, jövő-képző művész http://www.gregorgall.com

Válasz

  1. Antal Vásárhelyi Ezt mondja:

2010. április 2. at 15:25 e

Kedves Tóni !
Olyan sokat és tömören írtál, hogy az anyag elolvasása legalább 3-4 óra nyugodt körülményt igényel a megismeréséhez. Úgy , hogy az anyagot letöltöm, elolvasom és akkor jelentkezek.
Üdv, Butak András.

Válasz

  1. Antal Vásárhelyi Ezt mondja:

2010. április 8. at 19:36 e

Köszönöm, hogy elküldted, érdekesnek találom a kezdeményezést, mindenképpen meg kell próbálni. A pontrendszer kialakítása elég rögös, de egy elkövetkezendő művész generáció beleszokhat, ha már kialakul- addig nagyon támadható. A nehéz az, hogy a certifikáció mindenki számára hiteles és elfogadott kell, hogy legyen.
minden jót,
Páthi Dia

Válasz

  1. Antal Vásárhelyi Ezt mondja:

2010. április 14. at 15:48 e

Előremutató eredménynek ítéljük, hogy az elmúlt tizenkét nap során nagyon sokan, több mint ezren nézték meg a felvetésnek szánt anyagunkat. Voltak, kik biztattak, többen pozitív hozzáállást tanúsítottak. Számos írásos és szóbeli ígéretet kaptunk arra vonatkozóan, hogy reflexiók, cáfolatok kerülnek fel az oldalra – ezek döntő többsége mindeddig megrekedt az elképzelések szintjén. Mint ahogy, és ezt külön kiemelendőnek tartjuk, a tárca illetékesei, a legfőbb finanszírozói alapok és szövetségek vezetői, felelősei is némák maradtak mindeddig. Annak ellenére, hogy szóban közülük többen lényegesnek ítélték a kezdeményezést, a kialakulandó diskurzust. Meglehet, hogy mégiscsak rendjén mennek a dolgok?

Az olvasottságot és a megkereséseket tükröző számadatok ellenére a kezdeti lelkesedés némileg alábbhagyott az utóbbi két nap során. Az érzésünk, hogy máris nincs olyan mérvű érdeklődés, mint amilyen mértékű a probléma fajsúlya! Persze, tévedhetünk is akár.

Több felvetésre nem reagáltam, azok közül nem mindenikkel értek egyet, sok esetben vitába is szállnék szerzőikkel, de arra gondoltam, hagyom formálódni a kialakuló folyamot.

„A kultúra gazdasági összefüggéseit kutató Kuti Éva a Szonda-Ipsos kérdezőbiztosaival 2007 végén kezdett vizsgálódást, amelyet 2009-ben a gazdasági válság kialakulása miatt kiegészített. Vizsgálati körbe vonta a legalább 50 fizetett alkalmazottat foglalkoztatott cégeket – összesen 4824 nagyvállalatot. A kutatás kiindulópontja elsősorban az volt, hogy a korábbi években érezhetően nőtt-e a vállaltok „társadalmi felelősségvállalása”, (…) milyen mértékű ebben a kulturális mecenatúra.

A kép végül nem lett sokkoló, de tanulságos. 2007-ben a kiszemelt vállalatok 40 százaléka, mintegy 2000 cég támogatta a kultúrát – többnyire pénzzel. Egy adományozó átlagosan 2 millió forintot költött mecenatúrára, ez azonban nem mond sokat. A kiadások ugyanis aránytalanok: a cégek kevesebb mint egytizedétől származott az összes támogatás háromnegyede (!), a támogatók közel háromnegyede viszont olyan keveset adott, hogy az csupán a támogatások 7 százalékát tette ki. A cégek kilenctizede 2009 elején arról számolt be, hogy a gazdasági válság közepesen vagy súlyosan érinti, ezért négyötödük takarékossági intézkedésekre kényszerül. Ám kiderült, hogy a művészet iránt addig elkötelezetteknek mutatkozó vállalkozások egyharmada már 2008-ban felhagyott a mecenatúrával, 2009-ben pedig már csak a fele tervezett ilyet. Majdnem egymilliárd forinttal kevesebbet, összesen 3,1 milliárd forintot költöttek kultúratámogatásra 2008-ban. (…)

(…) egy 2009 elején végzett franciaországi kutatás: a cégek 73 százaléka szinten tartja támogatását, 11 százaléka növeli, és csak 14 százaléka csökkenti. Az adományokat megkurtító francia vállalatok is csupán átmenetinek tartják kényszerintézkedéseiket. – Nem feltétlenül szükségszerű tehát, hogy a gazdasági válság olyan mértékben csökkentse a kultúra vállalati támogatását, mint amekkorára a magyarországi adatok utalnak – állapítja meg Kuti Éva.

(…) a hazai vállalkozókra, nagyvállalati menedzserekre ugyan nem jellemző a kultúraellenesség – a magyar cégek egyébként nem kevésbé hajlamosak a mecenatúrára, mint a multinacionálisak, legkevésbé kultúrabarátok a tisztán külföldi tulajdonban levők -, a kultúratámogatást azonban nem tekintik a cégektől elvárható „társadalmi felelősségvállalás” szerves részének.”

(Részletek Varsányi Gyula: Baumgarten még tudta… címmel a Népszabadság 2010. április 1.-ei számában megjelent cikkéből.)

Válasz

  1. Antal Vásárhelyi Ezt mondja:

2010. április 14. at 15:56 e

Kedves Mindenki!

A közölt anyaggal párhuzamosan el kívánunk indítani egy konstruktív munkafolyamatot, amelybe bevonjuk a jelentősebb állami finanszírozású intézmények, a képzőművészeti egyesületek és társaságok valamint galériák képviselőit, az érintett alkotókat, kurátorokat. A tervezett egyeztetéseket meghívott moderátor vezeti.

Az alkalmakat széles körben hirdetjük meg, hogy teret nyissunk egyfajta szakmapolitikai és társadalmi diskurzusnak, egyeztetésnek.

A megjelentetett munkaanyaghoz, az ahhoz fűzött kritikákat és vállalt véleményeket egyaránt szívesen vesszük, hisz meggyőződésünk szerint ezek a vita kibontakozásához és így a közös problémamegoldás folyamatának letisztulásához vezetnek. Megoldási próbálkozásainkra tett kísérleteinket párbeszéd-alapon kívánjuk megvitatni, javaslatainkat szakmai alapú konszenzussal kívánjuk továbbvinni.

Válasz

  1. Sinkó István Ezt mondja:

2010. április 18. at 11:40 e

Azt gondolom, hogy a filmes törvényhez hasonló, államilag szabályozott pénzadó lehetőség nem áll rendelkezésre-mert a közeg alkalmatlan. a képzőművészeti tevékenység-akár kollektív,akár nem-valójában egyéni tevékenység. Amíg állami 8s egyéb mecenatúra által megjelenő)megrendelések nem érik el az alkotót addig egyénileg, esetleg egy stúdióban, munkaközösségben dolgozik – magának. A nagy kollektív tevékenységek kora lejárt. ami viszont kétség kívül aktuális és fontos az alkotók “felhozatala”s a portfolió. Ez a kurátori, művészettörténészi és művészeti menedzseri feladatkör. Az állam itt tudna beavatkozni – a kulturális kiáramlás segítése ezeken a csatornákon valósulhat meg (lásd Bencsik első hazai művészeti menedzser irodáját). Ám a mostani felemás helyzetben-ahol a tradicionális művész szerep keveredik a menedzser típusú “rárepülő” művész szereppel,a várakozó,nyugdíjat kergető és a” magam uram ha szolgám nincsen ” atittüddel aligha hoz előrelépést.
magam szkeptikus vagyok, már csak azért is mert kis hazánkban eleddig a hivatalos -ergo profi-és a nem hivatalos -azaz amatőr-művészlét csap össze egymással. Ki-be szorulnak alkotók, helyet cserélnek, az igazi mérce a TAGSÁG meg a DÍJ. ez sehol a civilizált világban nincs így (pl. a reménytelen művészeti díjosztás, a Kossuth-, és Széchenyi- díjak állam által felülírt “szakmai” kiosztása.
Minél több stúdió,műhely, önfenntartó kezdeményezés, minél több szakmai elkötelezettségű 2külsős”,minél több mecénás annál sikeresebb lesz a magyar művész-et.

Sinkó istván

Válasz

  1. Antal Vásárhelyi Ezt mondja:

2010. április 30. at 00:48 e

Sziasztok Mind!
Hát az állam eddig csak ál-am volt!:-)
Nem nyílik az infó hivatkozás, sajnos.
/A Butak okos???/

Üdv Árvay Zolta

Válasz

  1. Kéri Imre Ezt mondja:

2010. augusztus 12. at 18:53 e

Még élő képzőművészek!

A választás megesett, a forradalom ne álljon meg a
szavazófülke lepedőjénél!
Amennyiben változásra áhitoztok, akkor pontokba szedve a reményeket szervezzünk egy Kortárs Képzőművészeti Kerekasztalt, de előkészítve nem ott kitalálva.
Legyen ott minden államtitkár, NKA elnök ,külügy,
pénzügy és sok újságíró és a szakmai keresztmetszetünk. Amúgy az állampolgár azt sem tudja hogy létezünk.Az új államtitkárok sem tudnak mindent.Mindenképpen szükséges egy jól összeállított űrlap, amit kitöltve mindenki visszajuttat,akkor kiderülne milyen nyomorban él sok
kortárs alkotó.A nyugdíjba számítsák be a műteremben
töltött évtizedeket is!Brüsszeli határozat van erről.
“A művészek társadalmi megítélése. 2007″
Csak radikálisan , semmi nyuszizás és alázat,
“A Fidesz senkit sem hagy az út szélén!” /Orbán /Hát egyenlőre még ott vagyunk.Az NKA zárolt 2 milliárdja
nem sok jót ígér.Így írogatva jól elvagyunk, de ez nem elég. A méltóságunkat kell visszaszerezni, nem a
hivatalnok csinálja a képet, szobrot, grafikát!
Kéri imre festő, rézkarcoló Mester

Válasz

  1. Kéri Imre Ezt mondja:

2010. augusztus 13. at 12:21 e

Művészek! EU-tagok vagytok 5 éve!

“A művészi tevékenységről és gyakorlásának feltételeiről
szóló Európai charta”
a művészek társadalmi megítélése
Száma:2006/2249/INI/
Illetékes biz.:Cult 26.10.2006
Előadó :Claire Gibault
Zárószavazás:mellette 18, ellene 0. Jelen volt Schmitt Pál,Hegyi Gyula !!??
27.pont:”ezzel összefüggésben ,emlékeztet arra is,hogy a próbák időtartama is teljes értékű munkaidőnek számít és sürgősen el kell érni,hogy ez
az idő teljes mértékben beszámítson a pályafutás
idejébe,mind a munkanélküliség időszakai alkalmával
mind pedig a NYUGDÍJ szempontjából!”
Értitek miről beszél? A képzőművészetre “lefordítva”
ami időt a műteremben töltöttem 40 év alatt, az
ezek szerint “MUNKIDŐNEK” számít!!
Aki Alaptag negyven éve, az kapjon tisztességes nyugdíjat, ha nem is annyit mint a Biszku elvtárs,
de valaki írja már le,hogy ami a kiállítótermekben
lóg a falon és a biennálékon látható, az mind
“munkaidőben” készült a saját fűtésű műteremben,
saját költségű nyersanyagból. Miközben kényelmes,
szép irodákból évtizedek óta pofáznak “lefelé”
az esetenkénti választásokon bejutott hivatalnokok!
2004-ben jelent meg szövegem a Magyar Nemzetben.
“A miniszter a szikla és az állóvíz” címmel P.Szabó
Ernő riportjában. Másnap már snejder fáni hívott:
“Imre jöjjön be beszélgessünk” /Nézzük meg már a
pofáját, ki meri a nagyságos pösze pistit bírálni!
Ugyanis “Szent István óta én dobtam bele a sziklát
a magyar kultúra állóvízébe!” Mondta hillerke.
Igaz közben volt Mátyás király, Klébesberg, de mit
tettek azok, semmit szerinte.
Amennyiben nem váltunk át radikális és nagyon kemény,
hangos orditozásba, érvekkel alátámasztva, minden marad a régiben, legfeljebb az államtitkár haverjai,
harcostársai,akikkel legalább három napig “bontotta”
a rendszert és leírt tíz sor szamzdattyot, azok jól
járnak!De a kortárs alkotók sorsa semmit sem javul.
Tehát: 1.Űrlap, amely felméri most mi van.
2.Adják vissza amit az Alaptól elvettek,
a 83-as “államosításkor” 800 milliót, ami ma
80 milliárd
3.Képezzen az állam egy olyan alapot ami nem
labilis, amiből nem lehet zárolni 2 milliárdot.
4.Épüljenek műtermek és kis szakmai galériák, ne csak monstre irodaházak és fosom street a belvárosban.Londonban most alakítottak ki 200 kis műtermet egy volt dohánygyárban.Nézd meg a “Second Floor, london ” címszó alatt.
5.A Műcsarnok legyen a magyar művészeté, mivel a homlokára ez vagyon írva.
6. A Gödör tetejére felépülhet újra a Nemzeti Szalon, amit galád módon leromboltak az elvtársak. Most nemzeti kormányunk van! A Ludwig-raktár 3000 nm-ébe úgysem férünk bele!
7. Rendezzék a nyugdíjat, semmi az a 2-3 ezer ember egy államháztartásban, de a nyomor és a szegénység nagy szégyen. Nem tudom Bauer és egyfejű sárkány mit csináltak 5 évig?

A KIÚT nevében /Képzőművészek Iparművészek Új Társasága/ bejegyzés alatt Kéri imre

 

 

 

12 hozzászólás a(z) Vitafórum bejegyzéshez

  1. feestTata szerint:

    Happy New Year[url=http://sdjfh.in/flexpen/],[/url] everyone! 🙂

  2. Dachte, ich würde sagen, kommentieren und ordentlich Thema, hast du es selbst? Es ist wirklich genial!.

  3. Wirklich informativ Blogpost hier mein Freund. Ich wollte nur sagen, Kommentieren und halten Sie die Qualität der Arbeit. Ich habe deinen Blog gerade jetzt und bookmarked Ich komme wieder, um in Zukunft mehr mein Freund zu lesen! Auch gut zum Thema Farben geht es gut mit dem Blog in meiner bescheidenen Meinung gewählt:).

    • Albrecht Júlia szerint:

      Kedves Kollégák, és Vásárhelyi Antal!

      Igazán szimpatikus, sőt kívánatos egy ilyen blog, a vitakezdő tanulmánnyal egyetemben. Sajnos, a köztes anyagok, hozzászólások nem hozzáférhetőek, amit nagyon hiányolok.

      Meglep, és elkeserít viszont az a személyes hangú vehemencia és annak tartalma, ami a Kéri Imre-féle hozzászólásra történt reakciót jellemzi. Kétségtelen, hogy Kéri nem tud semmit úgy közölni, hogy közben ne szurkálna minden irányba, s ez a tulajdonsága meglehetősen apolitikussá teszi őt. De a válasznak nem kell követnie ugyanazt a módszert, és érdemben átlépni a tényleges gondolatain.

      Hát éppen ez az!
      Amíg így megy a közös dolgokon való elmélkedés, addig a mindenkori hatalom kényelmesen hátradőlve élvezi, hogyan ölik egymást a művészek, időnként további megosztásukat szolgáló koncot is dob közéjük, hogy jól ellegyenek …

      Összefogás az azonos érdekek mentén.
      Amíg nem nől föl a művésztársadalom idáig, addig lehet okosan szépeket gondolni, meddő gondolatkísérletek maradnak.

      Mégis hiszem, hogy kisérletet kell tenni arra, hogy közösen gondolkodva, alapvető dolgokban egyezségre jutva, szervezetten, egységesen fellépjünk a mindenkori hatalom, állam felé az elvárásainkkal.

      Igen, rengeteg hasznos energiát elvisz az állandó küzdelem a profi és az amatőr alkotótevékenység között. Ez egy jó törvénnyel szabályozható, megspórólható lenne.

      Igen, az alkotók egzisztenciális gondjain könnyíteni kellene, és ebben az államnak felelősséget kell vállalnia, támogató törvényekkel pl. a mecenatúrát illetően, az adórendszert illetően, az alkotók adózási módját illetően.

      Igen, jó kritikára volna szükség, nem politikai, vagy “mikutyánkkölyke” alapon működőre. A pénzalapú média-szerepelés sem ritka, tudjuk, értékes alkotásért, vagy pénzért mérik egyes szerkesztők, kritikusok, a megjelenés lehetőségét még a szakmai kiadványokban is!

      De hogyan lehetne ezt az anarchikus, lezüllött állapotot felszámolni, vagy visszaszorítani?

      ÖSSZEFOGÁSSAL!
      És nem azzal, hogy a református, meg a zsidó dobálja egymásra a … és lenullázzák egymás tevékenységét, gondolatait… Gyerekek! Ez infantilizmus! Miközben az állam éppen fölszámolja az egyetlen érdekképviseleti szervezetünket, államosítja az 50-60 év alatt közösen megteremtett vagyonunkat! KI ÉS MIKOR FOG KÖZÜLÜNK ODAÁLLNI VÉGRE A HATALOM ELÉ A KÖZÖS LAJSTROMMAL, HOGY MEGVÍVJON A TUDATLAN, FEJETLEN HATALMI ELKÉPZELÉSEKKEL? Csakis azért “fejlődtünk” el idáig, mert mindíg csak a kizsűrizési sebeinket nyalogattuk, az egyéni sikereinket hajtottuk, gyűlölve azokat, akiknek jobban sikerült, mint nekünk, vagy csak azért tekinettük ellenségnek a kollégát, mert más, más stílusban, más gondolatokat alkot…

      Ezen pozitív kezdeményezésű vitázgatás elfejlődött-e már odáig, hogy leüljönek az érintett profi művészeti szervezetek egy kerek asztalhoz, és megegyezzenek valamiben, ami mindenkinek alapvetően fontos? Már egy éve működik ez a blog. Látom, sok okos, felelősségteljes gondolat összejött… MIKOR lesz ebből közös képviselettel született koncepciózus terv, amelyet VALAKIK odatesznek a hatalom elé, és tudják, hogy min.5-6 ezer művész áll mögöttük? Ezek a valakik pedig csak a széles művésztársadalom által megválasztott emberek lehetnek. Nem teoretikusok, hanem alkotó művészek! Ha ez meglesz, már lehet akár tüntetni is a Parlamentnél, vagy Dr. Réthelyi Miklós előtt, meg petíciót átadni, mert odacsődül még 5-6 ezer ember! Addig is: hol vannak a nagynevű íróink, zenészeink, képzőművészeink, akiknek a feje fölűl elsöpri a hatalom az egyetlen védő ernyőt? Addig is: mindenhol vannak polgármesterek, akik egyúttal parlamenti honatyák, akik igazán ismerik a területükön élő nevesebb és névtelenebb művészeket. Ezek a kollégák miért nem homályosítják föl a haza atyáit a tényleges helyzetről? Miért tűrik, hogy minden helyi önkormányzat csak az ingyen felajánlott műtárgyakat várja a jótékonykodási alkalmakkor, meg a közterekre? Ha az országgyűlési képviselőket egyenként, mindenki a sajátját egy közmegegyezéses anyaggal megnyerné a szakmának, nem szavaznának meg marhaságokat a Parlamentben. Nemde? Azt hiszem azonban ez utóbbi megoldást már lekéstük.

      Ha a MAK-MAOE konstrukció kimúlik, és a mindenkori akárhogyan nevezett minisztérium veszi át a funkcióját, mi lesz akkor a vagyonunkkal? Államosítják, és valószínűleg nem a kedvezményes költségű alkotómunka helyszíneit fogják továbbra is beutalásos módon fönntartani. Mindenképpen kell egy országos szakmai szervezet, amely a régi Művészeti Alap funkcióit betölti.

      De miért jutott az Alap idáig? Azért, gyerekek, mert a paternalista államhatalom intézményei elinfantilizálták a művészeket is! Mert az én generációm már nem tudja, hogy hogyan jött létre az Alap, hogy neki, mint egyéni alkotónak öröklött magántulajdon-része van benne, amit a 3%-os hozzájárulásaival ő maga is tovább gyarapított. Az infantilis felelősség áthárítás idiótizmusa odáig fejlődött, hogy a területi taggyűlésekre nem jártak, a vezetőségi választásból kimaradtak ezért, sőt egyetlen választmányi ülés sem volt az utóbbi évtizedekben 70-80%-os jelenléttel, mert a megválasztott képviselők is tettek az egészre! De a kritika, az undorkodás, a gyűlölködés a döntések, zsűrik, kitüntetések miatt, az igen. Abban mindenki tevőlegesen részt vett! TISZTELET A KIVÉTELEKNEK, DE AZ SZÁNALMASAN KEVÉS! A másik ok meg a közöny, amikor a művész azt hiszi, attól nemesb az ő lelke, ha minden körlevelet bontatlanul dob a szemétbe, ha csak és csakis az alkotás köti le a gondolatait. Persze, hogy ez is infantilizmus, de olyan kedvesen romantikus típusú. Aztán meg vísít, hogy éhenhal…

      Nohát! Ilyen alapállású kollégiális háttérrel van-e remény valami újért való összefogásra? Van-e olyan szervező tehetség közöttünk, legalább 10, aki képes volna felrázni a “csipkerózsikákat”, kijózanítani a gyűlölködő tulekedőket? Mert elmélet, okosság van, sőt szerencsére jószándékot is érzékelek, csak az egyeztetést, és a cselekvést nem látom!

      HÁT EZEK AZ ÉN AGGÁLYAIM, KÉRDÉSEIM!
      HA TUDOK, SZÍVESEN AKTIVIZÁLÓDOK A MEGOLDÁS ÉRDEKÉBEN, DE KI FOG HÍVNI, KI FOG MEGGYŐZNI ARRÓL, HOGY ÉRDEMES, HOL VAGYTOK KEDVESEIM?

      Addig is a legjobbakat kívánva kedves MINDNYÁJATOKAT üdvözöl
      Albrecht Júlia

  4. This will be a terrific web page, might you be interested in doing an interview regarding just how you created it? If so e-mail me!

  5. Albrecht Júlia szerint:

    p.s. A szocializmus 50 évére céloztam gyengéden a “paternalista állam” hibáztatásakor. A művésztársadalom gyámoltalansága és tudattalansága teljesen analóg az egész ország népességének az állapottyával. Az állampolgári öntudatra ébredésnek nem kedvezett az utóbbi 20 év sem, a kiszolgáltatottság közérzete csak fokozódott.

  6. that is definitely what I was searching for, You have saved me alot of time

  7. Preserve ’em auf dem Weg … man kann viele eine extrem gute Arbeit bei dieser Art von Grundlagen liegt … nicht in der Lage, Ihnen, wie viel ich JUST, z. B. Freude an alles, was Sie könnten vollständig zu informieren!

  8. Le vagyok nyűgözve ! ! Igazán informatív blog post antalvasarhelyi.wordpress.com barátom. Csak azt akartam mondani, észrevételeket és lépést tartani a minőségi munkát. Üdvözlettel!

  9. Paris escort szerint:

    Ön minden bizonnyal látni a lelkesedést a munka írsz ON antalvasarhelyi.wordpress.com . A világ azt reméli, még több szenvedélyes írók, mint te , akik nem félnek elmondani, hogy hisznek . Mindig kövesse a szívedet. jót kíván

  10. escort Paris szerint:

    Én nagyon szeretem az Ön számára a vendégek kiküldetés a antalvasarhelyi.wordpress.com

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s