A makacs, építkező
művész
Olvasson többet a témában! Vásárhelyi Antal, háló és puding, képzőművészet, kultúra
2010. május 11. 17:48
Hatvanadik születésnapja alkalmából rendez kiállítást Vásárhelyi Antal. A grafikusművész demokratikus ellenállóként kezdte a pályafutását, a Hiány című szamizdatot szerkesztette. Művészként főleg kockákkal bajlódik, de aki sokáig nézi ezeket a képeket, felfedezheti bennük a férfias lelki viharokat.
Eddigi munkásságodat ismerve, úgy érzem a konstruktívizmus meghatározó élmény lehetett számodra. Skrabski Fruzsina interjúja.
Lehet, hogy azért, mert építésznek készültem. A matematika, vagy geometria törvényei minden alkotásban tetten érhetőek. Akár a zenében, akár az irodalomban is. Ami mostanában különösen foglalkoztat, az a számmisztika. Gyönyörű dolgokat lehet ennek alapján felépíteni. Mindezek ellenére egy házat nehezebb megtervezni, mint lefesteni.
Milyen üzeneteket fogalmazol meg képeiddel?
Folyamatosan és makacs következetességgel építkező művész vagyok. Mára felépítettem egy semmivel össze nem téveszthető rendszert, ami a sajátom. Művészetemet sokan sokféleképpen elemezték, többnyire tudományos megközelítéssel. Mint tudjuk, tévedéseink összessége: a tapasztalat, festészetemben ez eredményként jelenik meg. Műveimben keresem az örök állandóságot, az örök otthont, a végleges megnyugvás kozmikus örömét. Ezt persze soha nem érem el, de ennek köszönhetően tovább kutatom a világmindenségbe nyúló labirintusrendszert. Első ránézésre el lehet tévedni ebben a világban, de tájékozódásunkat megkönnyíti az a fonal, melyet műveim többségében jól látható módon elhelyezek. Az érzelmi túlfűtöttségnek ilyen morális, racionális megzabolázását láthatjuk és élvezhetjük képeimben.
Mitől neveznéd különlegesnek a mostani kiállításodat?
Képeimben az építészeti elemek legfőképpen az európai és egyiptomi architektúra remekeire, közös kultúrkincsünkre való utalásként jelennek meg, az általuk létrejövő terek a hagyomány újrafelhasználásának, hatásának kérdéseit vetik fel. Vagyis azon kérdéssel szembesülünk, hogy mit kezdhet a ma művésze azzal a formakinccsel, mely annyira bensőnkké vált, hogy sem elvonatkoztatni, sem elfelejteni nem tudjuk azt? A felejtés, vagy tagadás természetesen nem is lehet célja a válaszadásnak, ugyanakkor a korra jellemző, mondhatni: korjegy. Ugyanakkor nem csak az elemek sajátos összepárosítása az, amivel egységes, organikus képi világomat megteremtem. Ilyen a felületek rendkívül változatos megdolgozása is. Finom vonalkázásokkal töltöm ki a mezőket, vagy áthatolhatatlanul sűrű, sötét egységeket jelenítek meg, olykor pedig apró homokszemcsének tűnő motívumok végtelen sorával töltöm ki a rendelkezésre álló felületet. Új jelentésrétegekre figyelhetünk fel, ha mindehhez hozzávesszük a motívumok eredetét és ez által, természetesen a referenciák irányát.
Hogyan lehet ma művészetből megélni?
Sehogy. Mindig voltak, vannak és lesznek szekértáborok, akiknek jól megy. Van néhány valóban jelentős művész, akiknek nincsenek kenyérgondjai, de a kortárs magyar művészet egészét tekintve nem ez a jellemző. Ennek ellenére dolgozni kell, ez az egyetlen járható út.
1988-ra nyúlik vissza ismeretséged az ősfideszesekkel.
Az 1988. június 16-án, a Nagy Imre és kivégzett társai halálának harmincadik évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen a Batthyány emlékmécsesnél Orbán Viktorral együtt, többedmagunkkal a Báthory utcai irodába előállítottak a rendezvényen való részvétel okán. A személyes ismeretség ekkorra datálódik. Ezt követően a Fidesz / program és célok / első utcainak nevezhető megjelenítését az általam szerkesztett és kiadott Hiány című független politikai és kulturális lapban tettem közé. Az említett események bizonyos értelemben sortársi viszonyt teremtettek körénk – abban az időben mindenképpen.
Milyen művészeti bloggernek lenni?
Újszerű és roppant izgalmas kihívás. Néhány hónapja fejlesztem a lapot és elmondhatom, hogy naponta találok új közölnivalót, javítandót vagy éppen szélesítendőt a közlés, a feltárás terén. Úgyszintén napi feladatot ró a bloggerre a bejegyzések kezelése, a válaszadás, a gondolati fonalak továbbvitele. Büszkén mondhatom, hogy lapomat az idén közel hatezren látogatták, ami annál is nagyobb eredmény, hogy reklámját csak az ismert közösségi oldalakon jelenítem meg. Ezen belül pedig külön kiemelném, hogy egy megjelenített írásom másfélezres látogatottságot idézett elő.
Boldoggá tesz a 60. születésnapod?
Nem tudom, de ígérem, hogy az elkövetkező hatvanban majd elgondolkodom rajta.
·Vásárhelyi Antal blogjaantalvasarhelyi.wordpress.com
A bejegyzés trackback címe:
http://mandiner.hu/cikk/20100511_a_makacs_epitkezo_muvesz
Antal Vásárhelyi 